Német Nemzetiségi Önkormányzat

A Magyarországon élő németek asszimilációja a gazdasági fejlődés eredménye volt. Elsősorban kulturális téren következett be, vagyis az iskolarendszer és a vallás terén. Újbarkon azért volt gyorsabb ez a folyamat a megszokottnál, mert a falu 40 km-re fekszik a fővárostól, és a századfordulón sok fiatal szolgálóként pesti gazdag családoknál vállalt munkát. Ott nem használták a nyelvet, magyarul kellett beszélniük, így a szokások, a nyelv már nem voltak olyan élő és mindennaposak, mint előtte.

Az 1900-1913 közötti kivándorlás Fejér megyét is érintette. Nyugatra és Amerikába vándorolt ki sok német nemzetiségű állampolgár. Azt mondták, az utazás a vérükben van. Leginkább a hadköteles lakosság hagyta el az országot. A Váli járást kevésbé érintette az elvándorlás, mert a főváros sok munkaerőt vett fel.

Az első világháborúban a településről 15 fő veszítette életét. Majd 1919-ben Munkástanácsot és Direktóriumot alakítottak Újbarkon is. A kisbirtokos parasztok a nagynémetegyházi, ma Nagyegyháza, földesúrtól, Hoffmann Edétől követeltek földet.

A 20-as és 30-as években felfedezték, hogy a falu közelében bauxit található, de a kitermelés csak 1942-43-ban indult el. A második világháborúban volt a legnagyobb termelés. A bányát a szovjet hadsereg bombázta, így elkezdték a leszerelését, hogy nyugatra szállítsák az eszközöket. A rövid idő miatt azonban mindent megsemmisítettek.

1944. december 24-én 18-19 óra felé érkezett Újbarokra az első szovjet katona. Téli szállássá nevezték ki a falut. Szovjetek egy német faluban – igazán skizofrén helyzet…Nem volt tanácsos egyedül kimenni az utcára, főleg nőknek nem. Gyakran kellett részeg szovjet katonák elöl menekülni.

Mivel a szovjetek bebetonozták magukat a településen, és a fasiszták még nagy ellenállást mutattak, szükség volt egy légvédelmi bunkerre, melyet a bánya legmélyebb pontján alakítottak ki. Ezen kívül minden családnak volt pincéje, mely 1,50-1,70 méter mély volt, amelyben az ellenséges bombázók elől elbújhattak a családok.

1945. január 14-én kitelepítették a falut. Először Felcsútra, majd egészen Tabajdig költöztették az embereket. Néhány hónapig álló front volt a területen. Április 5-én jöhettek haza a lakók. Elkezdték az újjáépítést, a házak javítását. Lassan következett be a földosztás is. Senki nem kezdeményezte, mindenki félt. Nem úgy, mint 1919-ben.

Nem volt olyan család, akit ne érintett volna a háború. 17 főt veszített el a falu. Emléktáblájuk a templom falán található.

A település történelmének fekete betűs napja 1946. május 11. A magyar állam által is jóváhagyott kiűzetés.

1945 májusa előtt még nem volt jelentősége, hogy kinek milyen nemzetisége, anyanyelve volt. Az 1941-es népszámlálás adatait alapul véve azonban 1946-ban összeírták a volksbund tagjait, hogy hazájukból óhazájukba üldözzék el őket. El kellett hagyniuk a települést továbbá azoknak is, akik magyarországi németnek vallották magukat és német anyanyelvűnek, valamint német anyanyelvű magyarnak. 35 német törpebirtokos földjét kisajátították, ez az 52 katasztrális hold alkotta a földalapot.

Az összeírt honfitársak listája kifüggesztésre került és a kisbíró kidobolta. Az érintett családoknak 1946. május 11-én hajnal 5 órakor kellett megjelenniük a községháza előtt. 222 lakost érintett az elűzetés. 100 kg csomagot vihettek magukkal, melyből 20 kg lehetett élelem. Vizet és fűteni való fát ezen felül is vihettek bármennyit. Az amerikai csapatok utasítása alapján 3 kiló liszt, kenyér vagy tésztafélét, ½ kg zsírt, olajat vagy margarint, 1 kg húst, 4 kg krumplit, 1 kg káposztát és hüvelyeseket kellett összeállítani a vonat parancsnokának. Aki ezt a csomagot nem állította össze, nem vihetett nagyobb csomagot.

A falu 1949-50 között Felcsúthoz tartozott, majd később Szárhoz, mint ma.

1978-ban Újbarkon megalakult az első kultúrcsoport, a nemzetiségi népdalkör. Természetesen mindig is volt zenekara. A Ritmus, Neudörfler, zenekarok és a Lustige Buam, akik ma is zenélnek, bálokon, esküvőkön és egyéb rendezvényeken viszik a falu jó hírét a környéken és távolabb is.

1994 óta működik német nemzetiségi önkormányzat a településen. Sok rendezvény, gyűjtőmunka jellemzi a tagok tevékenységét. Létrehoztak egy tájszobát, majd egy tájházat, bútorokat, tárgyakat, fotókat gyűjtöttek. A nemzetiségi munkájukat a település lakosságára támaszkodva végzik.